Előfordult már veled, hogy rossz irányba indultál? Mit tettél amikor tudatosult benned? Folytattad az utad a rossz irány felé, vagy jött egy újtervezés? Mit tennél, ha az életutad nézted volna félre, akarnál változtatni, ha ismernéd a helyes irányt? Életünk útjain a legfontosabb navigációnk saját magunk teljes ismerete. Nélküle csak sodródunk a világban.
Ki ne ismerné a Roxfort Expressz-t, ami a King’s Cross pályaudvar 9 és 3/4 az emberi szem számára láthatatlan vágányáról indul? Szeretnél jegyet váltani rá?
Sokan azt hisszük, hogy teljesen tisztában vagyunk azzal, mire vagyunk képesek, mi az értékünk, és hol húzódnak a lehetőségeink határai. De mi van, ha tévedünk? Ha az elképzeléseink nem mindig fedik a valóságot, az hatalmas befolyással lehet az életünk különböző területeire. Olyan ez, mint rossz vonatra szállni: minden út valahová elvisz, de vajon oda, ahová tényleg indultunk? Ebben a bejegyzésben arról írok, hogyan befolyásolnak minket olyan rejtett dolgok, amelyek észrevétlenül eltéríthetik a lehetőségeinket.
Sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy a múltbeli élményeinkre és érzelmeinkre alapozzuk, kik is vagyunk. De vajon a múlt tényleg rólunk szól? Gyakran nem ad pontos képet magunkról, és még torz is lehet. Azt hisszük, ismerjük magunkat, de valójában ezek az emlékek csak egy részünket tükrözik – azt, amit akkor éreztünk, és nem feltétlenül azt, amire valójában képesek vagyunk.
A legtöbben nem szívesen fogadjuk el a saját hiányosságainkat. Inkább elfojtjuk őket, ahelyett hogy ténylegesen szembenéznénk velük. Ez oda vezet, hogy túlbecsüljük az erősségeinket, és elrejtjük a gyengeségeinket. Pedig ha igazán ismernénk magunkat, nem csak az erősségeinket vennénk észre, hanem azt is, miben lehetünk jobbak.
Az emberek gyakran egy olyan képet alakítanak ki magukról, ami megfelel a társadalmi elvárásoknak. Ez a kép viszont gyakran hamis. Mivel szeretnénk, hogy mások kedveljenek, elfogadjanak, elfojtunk vagy elrejtünk olyan tulajdonságokat, amelyek valójában hozzánk tartoznak. De ha nem engedjük meg magunknak, hogy valóban azok legyünk, akik vagyunk, hogyan ismerhetnénk magunkat igazán?
Sokszor mások véleménye alapján alkotunk képet magunkról. Az, amit mások mondanak, befolyásolja, hogyan látjuk magunkat. De vajon ezek a vélemények tényleg tükrözik a valóságot? Lehet, hogy egyesek túlértékelnek minket, mások pedig alulértékelnek. Az igazság viszont valahol középen van – és csak mi tudhatjuk meg, hol.
Ahhoz, hogy tényleg ismerjük magunkat, folyamatosan fejlődnünk kell. Ha nem fogadjuk el a változást, azt a téves képzetet keltjük, hogy teljesen ismerjük magunkat. De a változás az élet része, és ha nem vagyunk nyitottak rá, sosem fogjuk megtudni, ki is vagyunk igazán.
Hiába gondoljuk sokszor, hogy ismerjük magunkat, az igazság az, hogy ez egy élethosszig tartó folyamat. Fontos, hogy ne hagyjuk, hogy a múltunk vagy mások véleménye befolyásolja, hogyan látjuk magunkat. Ha nyitottak vagyunk a fejlődésre és az új tapasztalatokra, valóban megismerhetjük, kik is vagyunk valójában – és megtalálhatjuk a helyes "vonatot", amely elvisz oda, ahová igazán tartunk.