Az erdő mélyén, egy kis tisztáson állt a jóságos boszorkány, Aria háza. Aria híres volt arról, hogy sosem keveredett a sötét mágia bűvöletébe. Hosszú évek óta élt itt, segítve a rászorulókat a tisztánlátása és a Tarot bölcsessége által. Sokan keresték őt az útmutatásai miatt.
Aria nagyon szerette az állatokat. Úgy tartotta, az égiek ajándékai, hogy szeretetükkel megkönnyítsék az emberek életét. Sok kis lélek vette körül az erdei házikóban, de volt közöttük egy, aki a boszorkány minden eddigi életében is a társa volt. Egy cica, aki újra és újra megszületett neki, amikor lejárt a földi kilenc élete. Aria mindig felismerte Ezüstszőrűt, a selymesen csillogó, hosszú szőrű macskát, akivel különleges, spirituális erő kapcsolta össze életeken át.
Ezüstszőrű most is Ariával élt, egy csodálatos, kíváncsi és barátságos cicus testében. Együtt dolgoztak nap mint nap, segítve az embereket egy jobb élet megélésében. Azonban egy napon minden megváltozott. Egy ember felfigyelt Ezüstszőrűre, és úgy gondolta, neki is szüksége van erre a szépségre, és az éj leple alatt odalopódzott a házhoz, kicsalogatta az állatkát, és magával vitte.
Aria kétségbeesetten kereste a cicáját. Üzent az éj tolvajának az ismerősei által, de az illető nem reagált a boszorkány kérésére. Aria, nap mint nap rótta a kicsinyke város utcáit, és szólongatta a cicáját, de hiába. A boszorkány szíve megtelt fájdalommal, haraggal és bosszúval. Bár híres volt arról, hogy nem keveredett a sötét mágia bűvöletébe, most mégis megtorpant, és súlyos átkokat szórt arra, aki ezt tette. A napok teltével a harag egyre csak gyűlt a szívében és ez az érzés mint valami örvény magába szívta Aria lelkét.
Egyik éjjel hatalmas vihar tört ki a városka felett. Az ég úgy zengett, akár a bombák robbanása, a villámok nappali fényt kölcsönöztek percekre az éj sötétjének. Aria a szentélyében éppen az átok beteljesítő szertartását akarta a természeti elemek erejével életre kelteni, amikor megjelent Ezüstszőrű szelleme. A cica áttetsző ezüstös alakja a gyertyák fényében úgy ragyogott, mintha valóban ott lett volna.
– Aria, semmi nem történik ok nélkül– szólt a cica szelleme suttogva. – Tudom, és érzem, hogy milyen mérges vagy, de most olyan erőkhöz folyamodtál, amit mindig igyekeztél kizárni az életedből. Tudod, hogy a mágiának az ereje rád is hatással van, mégis ezt teszed? Tisztában vagy vele, hogy mennél sötétebb gondolatokat, erőket keltesz életre, annál jobban válsz te is a sötét erők eszközévé. Térj magadhoz, hisz ez egy próba volt, hogy ha elveszik tőled azt, ami igazán fontos a számodra, vajon képes vagy-e megőrizni a tisztaság erejét.
Aria szíve összeszorult, és sírni kezdett. Tudta, hogy Ezüstszőrű igazat mond. A harag és a bosszúvágy elhomályosította az ítélőképességét.
– Ezüstszőrű , elvesztettem az utat. A harag és a tehetetlenség megnyitotta előttem a sötétség kapuját amely egy végeláthatatlan sötétségbe vezet. Nem akartam ártani senkinek, csak annyira hiányzol – suttogta zokogva Aria.
– Tudom, – válaszolta a cica. – De már itt az idő, hogy megtisztulj végre az ártó gondolatoktól, érzésektől, haragtól, indulatoktól és visszatérj a fényhez. Én akkor is veled leszek, még akkor is ha nem látsz itt magad mellett. Minket ennél nagyobb erők kötnek össze, ezt te is jól tudod.
Aria minden erejével igyekezett újra visszatérni ahhoz a léthez, ami mindig is erőssé tette: a tisztaság, szeretet és a jóság világához. A következő hetekben azon igyekezett, hogy elengedje a haragját és a bosszúvágyát. Napokon át meditált, kereste a Tarot bölcs útmutatásait, imádkozott a holdfényben, hogy megtisztuljon a lelke.
Lassan a haragja eloszlott, és a szívébe újra béke költözött. Aria megértette, hogy Ezüstszőrű lelke mindig vele marad, és bár a fizikai síkon lehet többet nem találkoznak már ebben az életében, de a szeretet ereje mégis összekapcsolja őket.
Titkon azonban mégsem adta fel a reményt, hogy a cica egyszer még a valóságban is visszatér hozzá, mert érezte az emberek segítő szándékát és szeretetét, ami a legerősebb mágia a világon.
Az éjszaka csendjében, a hold fényében Aria és Ezüstszőrű lélekben mindig együtt voltak. A boszorkány hite és tisztasága újra erőre kapott, és a Tarot bölcsessége továbbra is vezette őket a spirituális utazásaik során.