Sokan úgy érzik, hogy a magány és a párkapcsolat hiánya sorsszerű, pedig valójában gyakran mi magunk döntünk arról, hogy egyedül maradunk-e vagy sem. Fontos felismerni, hogy a magányosság nem egyenlő a társnélküliséggel. A magány érzése inkább belső lelki folyamat, míg a társ hiánya egy külső körülmény, amelyhez alkalmazkodunk.
Azok, akik már régebb óta élnek kapcsolat nélkül, gyakran küzdenek a szabadság iránti vágy és az alkalmazkodás elvárása között. Ez egyfajta belső kötélhúzás, amely sokszor észrevétlenül irányítja a döntéseinket. Nem is gondoljuk, hogy mi magunk állunk a párkapcsolat hiányának hátterében, hiszen gyakran elfáradunk abban, hogy mindent egyedül kell megélnünk – még akkor is, ha nem vagyunk teljesen egyedül, csak párkapcsolat nélkül.
Sokszor csodálkozunk azon, hogy mások milyen könnyedén találnak kapcsolatot, és felmerül bennünk a kérdés: miért van az, hogy egyesek akaratlanul elkerülik a párkapcsolat lehetőségét? A válasz egyszerű: félelem. Félünk attól, hogy fel kell adni a szabadságunkat, azt az édes függetlenséget, amelyhez hozzászoktunk. De valóban fel kell adnunk a szabadságunkat? Vagy létezik egy olyan társ, aki hasonló értékeket képvisel, és akivel megoszthatjuk az életünket anélkül, hogy teljesen lemondanánk önállóságunkról?
A hosszú időn át egyedül élők gyakran élvezik az önállóságot, a saját ritmusuk és szokásaik fenntartását. Egy új kapcsolat azonban alkalmazkodást követel, és ez sokszor ijesztő lehet. Azonban fontos megérteni, hogy a szabadság nem feltétlenül szűnik meg egy párkapcsolatban, csak új formát ölt. Egy harmonikus kapcsolatban is meg lehet őrizni az egyéni szabadságot, ha mindkét fél tiszteletben tartja a másik határait és igényeit.
A legfontosabb kérdés, amit fel kell tennünk magunknak: miért zárjuk ki a párkapcsolat lehetőségét? Lehet, hogy attól félünk, hogy elveszítjük a függetlenségünket, vagy attól, hogy újra megsérülünk. Az is lehet, hogy túl nagy elvárásokat támasztunk, és emiatt nehéz találni valakit, aki megfelelne ezeknek. Bármi is legyen az ok, érdemes mélyebben megvizsgálni a belső korlátainkat.
A legjobb kapcsolatok azok, ahol mindkét fél megőrzi a saját szabadságát, és nem próbálja birtokolni a másikat. Nem kell lemondani a függetlenségről vagy az önállóságról, csupán meg kell találni azt a társat, aki hasonló módon gondolkodik. Lehet, hogy épp egy olyan kapcsolat vár ránk, amely szokatlan módon épp a szabadságunkat erősíti.
A magány és a párkapcsolat hiánya nem mindig a sors műve. Gyakran mi magunk vagyunk azok, akik a félelmeink miatt tudattalanul elkerüljük a párkapcsolatot. Azonban fontos felismerni, hogy a szabadság nem feltétlenül szűnik meg egy kapcsolatban. Ha megtaláljuk azt a társat, aki hasonló értékeket képvisel, akkor a párkapcsolat nem korlátoz, hanem kiegészíti az életünket.
A következő cikk arról szól, hogy miért maradunk benne egy olyan kapcsolatban, ami már hosszú ideje nem jelent örömet a számunkra.