A sorsunk irányítása valóban csak illúzió?

Elrendeltetett, vagy a szabad akarat alapján hozzuk meg a döntéseinket?

 A lélek lexikális tudása határtalan, mindent (meg)ért, ok és okozat közötti legapróbb összefüggéseket tekintve, majd emberi testet öltve világra jön, hogy tudásának tapasztalatot szerezzen. Minden döntés, viselkedés, de még a gondolat és az érzések is hatással vannak az életünk alakulására.

Hogyan is működik ez a furcsa előre elrendelt szabad akarat ellentmondásokkal teli mérleghintája?
Akár egy utzás. Tudjuk hová megyünk, de az ott eltöltött pillanatokat mégis az ottani szabad döntéseink irányítják.

Elrendeltetett… akkor miben, hogyan és mennyiben?

A lelkünk tudja, hogy mit szeretne megtapasztalni a jelenlegi élete során. Vagyis pontosan tudja, hogy miért születtünk a világra. Megtervezi a legapróbb részletességgel, a "világi" utazását. A környezetet, az anyagi helyzetet, emberi kapcsolatokat, karriert, képességek stb… és ennek tudatában összekészíti az utazóbőröndöt.  Ami ebben a csomagban van, az befolyásolja földi életünk alakulását. Ebben az értelemben igaz az állítás, hogy a sorsunk elrendeltetett. 

DE!!!

azt, hogy miként éljük meg az utazás tapasztalatait jobbára csak rajtunk múlik. Döntéseink határozzák meg a következő lépésünket, amelyeket viszont érzelmeink befolyásolnak (jó, vagy rossz irányba). Már meg is érkeztünk az első ellentmondáshoz.

Elrendeltetett lenne a szabad akarat is?

Jó vs Rossz

Ugyanazt a dolgot meg lehet tapasztalni a bőség, harmónia, öröm megelégedettség… stb,  útján, de annak hiánya is a tapasztalatainkat erősíti.  Ez már viszont a szabad akarat döntésén múlik, hogy a nagy sakktáblán melyik térfélen játszunk.

A gondolataink generálják az érzelmi energiáinkat, melyek igyekeznek eleget tenni a gondolatok által megfogalmazott programnak. Mielőtt tovább lépnénk, egy kis helyreigazítás ezen a téren. A gondolataink (energiája) nem minden esetben egyezik meg, az akaratunk, vágyunk energiájával (Erről később részletesebben).

A döntéseink a szabad akarat energiái

Hogyan is értendő ez? Emeljünk ki egy egyszerű párkapcsolatra vonatkozó példát. Szerelmesek vagyunk valakibe, aki észre sem veszi az érzéseinket. A gondolataink folyton a szeretett személyen járnak.

• Dönthetünk úgy, hogy lemondunk róla,
  még háborog a lelkünk, de végül megnyugszunk, mert az akaratunk vagy a vágyaink teljesüléséhez szükséges erőt egyre kevesebb gondolati, és érzelmi energiák táplálják.
  Megtapasztaljuk, és nem csak megértjük azt a szabályt, hogy amiről elvesszük a gondolatainkat, megszűnnek a vele kapcsolatos érzéseink, és leáll az ezzel kapcsolatos „akarati vagy vágyi” energia áramlás is. Ilyenkor tanuljuk meg, mit jelent az elengedés.
  
  
• Választhatjuk azt az utat , hogy esélyt adunk az ismerkedésre. 
  A gondolati és érzelmi energiák elindulnak az akarat beteljesülése, vagyis a cél felé. Ebben az esetben megtanulunk küzdeni a céljaink elérésért. (jelen esetben figyelmen kívül hagytam a történés végeredményét)

Sokszor a kettő ötvözete jelenik meg életünkben. Érezhetjük, hogy minden erőfeszítésünk ellenére sem vagyunk képesek közelebb kerülni a céljainkhoz, hogy egyik irányba sem tudunk elmozdulni.. Sem lerakni, sem elérni nem tudjuk a céljainkat, és csak jön a végeláthatatlan szenvedés.
Persze mondhatjuk, hogy ezt biztos nem mi választottuk, hiszen ki az, aki szeretne szenvedni? Ilyenkor ráfogjuk a körülményekre, gyengeségeinkre, vagy , hogy nem vagyunk elég jók stb… 

Akkor hol a hiba?

Azt tudjuk, hogy a gondolataink érzelmeinkkel kéz a kézben, közelednek, vagy éppen távolodnak a céljainktól még akkor is, ha a vágyaink mit sem változnak. Ez hogyan lehetséges?  
Tekintsünk úgy az érzelmeinkre és a gondolatainkra úgy mint egy olyan erőre, amely valóra akarja váltani és érzelmi és a gondolati "parancsot".
A fenti példából kiindulva:

• A céljainkat a vágyaink irányítják. Jelen esetben a vágy célja a szerelem megélése.
• De mi mozgatja a történés energiáit? A gondolati és az érzelmi energiák. 

Abban az esetben ha a történés energiái a cél felé haladnak, akkor nagy valószínűséggel el is érjük azt. Vagyis, ha a gondolataink és az érzelmeink töretlenek, akkor a cél felé haladunk.

Mi van akkor, ha a fejünkben megfogan egy gondolat, ami a félelmek energiáját kelti életre, hogy talán kevesek vagyunk a másiknak?
Elszomorodunk, azt érezzük, hogy lehetetlen küldetésre vállalkoztunk és az érzelmeink a félelem irányába mozdulnak el, és az ilyen és hasonló gondolatok miatt eltávolodnak a céltól, és megindul egy lefelé vezető spirál, ahol már egyre erősebben érezzük és gondoljuk az esélytelenségünket, A vágyaink változatlan maradtak ugyan, de a megvalósuláshoz egyre kevesebb esélyt látunk.
Mint látjuk a gondolataink érzelmeket szülnek, az érzelmek pedig újabb gondolatokat hoznak létre.

A 22-es csapdája

Ha a gondolatok táplálják az érzéseket, és azok visszakapcsolódnak a gondolatok irányításához, akkor ez egy megoldhatatlan probléma. Ilyenkor jönne a nagyi HIT monológja. Jó is lenne, de ez nem így  működik, mert már elfelejtettük, hogyan is kell hinni.

Összetévesztettük a hitet a tapasztalással. Sokszor hallani, hiszem, ha látom, ez pedig már a tapasztalás, aminek semmi köze a hithez. Akkor vége, ennyi volt, és nincs tovább, ez már előre el volt rendelve?

Elrendeltetett vs. szabad akarat, kis "varázslattal" fűszerezve

ami majdnem felér a hittel, ez pedig a KÉPZELET, a HIT rég elfelejtett kistestvére. De vele vigyázni kell, mert két arca van. Ha ügyesen szólunk hozzá, segít elképzelni és átélni a vágyainkat, céljainkat. Érzelmeinknek megmutatja milyen azt birtokolni, amit meg szeretnénk kapni. Ezek a képzeletek pozitív érzelmeket indítanak el, és halad a szekér a cél felé. Milyen könnyű is lenne ezzel a két testvérrel haladva célba érni.

Közben ott van a HIT ikertestvére a HITETLENKE, aki folyton bosszút forral és a  KÉPZELET fülébe suttogja, hogy mennyire reménytelennek látja a céljaink, mennyire kevesek vagyunk azok eléréséhez stb. HITETLENKE maga mellé állította a KÉPZELETet és a vágyainkat „éltető” érzések negatívvá válnak, és valóban elkezdünk távolodni a céljainktól.
Az érzelmi energiák már nem örömteljesek. Megtelnek félelemmel, szorongással, bizonytalansággal, hiábavalósággal, és visszacsatolják mindezt a tudatra, és a gondolataink már a sikertelenség irányába mozdulnak el, és elakadunk életünk útvesztőiben, miközben vágyaink, akaratunk még mindig a valódi céljáért vergődik egészen addig, amíg meg nem értjük, hogy az érzelmeink viszik sikerre, vagy zátonyra a céljainkat. 

A HIT és a HITETLENSÉG egy tőről fakad, (egy anya ikergyermekei) csak az őket tápláló érzelmekben rejlik az a különbség, ami meghatározza a sorsunkat. 

Összegezve

Menjünk vissza a sors előre elrendelt kérdéséhez a fenti példa alapján a szerelem megéléséhez.
A karma szembe állít egy élethelyzettel, pl meg kell élned a szerelmet. A te választásod azt, hogyan teszed. A bőség, vagy a hiány állapotából, őt nem érdekli, csak az, hogy meg legyen a tapasztalás. Megküzdesz, vagy megtanulsz elengedni? Hittel vagy hitetlenül állsz a feladathoz. A karmát ez sem érdekli, mint ahogyan az sem, hogy miként használod a képzeleted, ártóan, vagy támogatóan. Mindegy neki, csak használd. ez, ami előre elrendelt, hogy miként, az rajtad múlik.

Azért, hogy a legjobbat tudd kihozni magadból egy élethelyzetből, vagy lehetőségből a legfontosabb, hogy ismerned kell magad, a képességeidet, vagyis tudnod kell, hogy mi van abban a bőröndben, hogy komfortosan érezhesd magad az utazás során.