Mi történik akkor, amikor már nem is a bántalmazó szavai fájnak a legjobban – hanem azok, amiket saját magadnak mondasz? Ez a nárcisztikus manipuláció egyik legpusztítóbb szakasza: amikor az áldozat belsővé teszi a bántalmazó hangját. Lassan, észrevétlenül már nem kérdőjelezi meg a bántó szavakat – hanem elhiszi őket.
Az áldozat fokozatosan elveszíti önmagába vetett hitét. A nárcisztikus kritikái, becsmérlő szavai, gúnyolódása vagy érzelmi elutasítása hatására a korábban stabil énkép meginog, majd összetörik.
„Talán tényleg velem van a baj.”
„Lehet, hogy túl érzékeny vagyok.”
„Más biztos jobban bírná.”
Ez az a pont, ahol a nárcisztikusnak már nincs szüksége aktív bántásra – az áldozat saját magát kezdi lebontani.
Ez a folyamat hosszú távon mélyen rögzülhet:
A bántalmazó már nem csak kívül, hanem belül is jelen van.
Ez a mechanizmus sokszor gyerekkorból ered – ha korábban is hasonló érzelmi mintákat tapasztalt valaki (pl. szeretetért való megfelelés), könnyen újra belesétál ebbe a szerepbe. A folyamat olyan fokozatos, hogy kívülről alig észrevehető, belül viszont teljesen lebénítja az önvédelmet.
A felismerés az első lépés: ez a hang nem a tiéd – hanem valaki másé, akinek túl sok hatalmat adtál a lelkedben.
A nárcisztikus bántalmazás nem mindig látható – de annál rombolóbb, amikor belül zajlik. Ha úgy érzed, saját magad ellen fordulsz, ideje újra megismerned önmagad – a bántások nélküli, valódi énedet.