„Minden gyermek, aki hisz magában, mögötte áll valaki, aki először hitt benne.”
Ez a mondat rengeteg igazságot rejt, és rávilágít arra, mennyire fontos a támogatás és a hit szerepe a gyermekek életében. De mi történik akkor, ha valaki nem kapta meg ezt a támogatást gyermekként? Hogyan találhatjuk meg a hitet magunkban, amikor mások nem látták bennünk a potenciált?
Az egyik kommentben valaki megosztotta, hogy gyermekként sosem hittek benne, sőt, inkább a negatív visszajelzések jellemezték a környezetét. Ez az élmény sajnos sokak számára ismerős lehet. Amikor egy gyermek állandóan azt hallja, hogy „nem vagy elég jó,” „úgysem sikerül,” vagy „miért nem lehetsz olyan, mint mások,” akkor ez mély sebeket hagyhat az önbizalmán és az önértékelésén.
Azonban ez nem a végállomás. A belső gyermek, az a részünk, amely még mindig őrzi a gyermekkori sérüléseket és vágyakat, gyógyítható. Az első lépés annak felismerése, hogy felnőttként már megvan az erőnk ahhoz, hogy újraírjuk ezeket a történeteket.
Egy másik komment arra világított rá, hogy vannak, akik saját erejükből, külső támogatás nélkül építik fel magukat. Ez hatalmas erőt és eltökéltséget igényel, de lehetséges. Az önhit egy belső motiváció, amely arra ösztönöz, hogy a körülmények ellenére is törekedjünk céljaink elérésére.
A harmadik komment különösen elgondolkodtató. A gyerekek már nagyon korán „versenybe” kerülnek – legyen szó az iskoláról, a sportokról vagy a társas kapcsolataikról. Ebben a hajszában a szülők és nevelők feladata, hogy ne a versenyt hangsúlyozzák, hanem a gyermek belső motivációját támogassák.
Akár gyermekkorban kaptunk támogatást, akár nem, felnőttként mindannyiunknak fontos, hogy kapcsolatba lépjünk a belső gyermekünkkel. Az a belső hang, amely még mindig vágyik az elfogadásra és a szeretetre, nem múlik el magától. Gyógyítani kell, és ehhez szükség van türelemre és önelfogadásra.
Minden gyermeknek szüksége van valakire, aki hisz benne – ez a támogatás lehet az alapja a későbbi önhitnek és önbizalomnak. Azonban azok számára, akik ezt nem kapták meg, felnőttként is van remény. Az önmagunkba vetett hit és a belső gyermek gyógyítása olyan erőforrásokat hozhat felszínre, amelyek segítenek megvalósítani a legnagyobb álmainkat.