A nárcisztikus kapcsolatban való elmélyülés gyakran láthatatlan fonalakkal történik. Amikor az első lépcsőfokon már beléptél a kapcsolatba – gyakran anélkül, hogy tudnád, mi történik veled – a második szinten a függőség kialakítása kezdődik. Ez már nem a csábítás és rajongás időszaka. Itt már a kontroll, a kizárólagosság és az érzelmi fogság játszik főszerepet.
A nárcisztikus nem ront ajtóstul a házba. Lassan, szinte észrevétlenül kezdi kialakítani benned az érzést, hogy egyre inkább rá vagy utalva. A saját tempódban, de mégis az ő irányításával haladsz előre egy olyan úton, ahol észrevétlenül letérsz a saját értékrendedről, határaidról és vágyaidról.
Ez az időszak tele van romantikus frázisokkal: „Veled minden más”, „Mi ketten a világ ellen” – miközben szépen-lassan eltűnnek mellőled a barátok, családtagok, támogatók. A cél nem mindig direkt: néha csak finom megjegyzésekkel, burkolt kritikai megjegyzésekkel „segít” abban, hogy másoktól eltávolodj.
A kezdeti túlideálizálás után megjelennek az első finom kritikák, majd azok is egyre keményebbek lesznek. Dicséret és elutasítás váltják egymást. Azt veszed észre, hogy már nem vagy elég jó – de biztos vagy benne, hogy ha újra elnyered a szeretetét, minden rendbe jön. Ettől a dinamikától függsz.
Megjelenik a feltételrendszer. A kapcsolat fenntartása egyre több áldozattal jár részedről. Elkezdesz kompromisszumokat hozni, önmagad ellen cselekedni, csak hogy ne veszítsd el. Egyre inkább elveszíted önazonosságodat – és ezzel a saját belső tájékozódási képességedet is.
A nárcisztikus személy csupán eszközként használja a szeretet látszatát. Egy pillanatra megmutatja, amit elvesztettél, majd újra visszavonja. Ezzel ér el érzelmi rabságot. Te pedig reméled, hogy visszatér az, aki az elején volt – de ő nem változott, csak most már az igazi arcát látod.
A nárcisztikus kapcsolat nem csak akkor fáj, amikor vége van.
A legtöbb fájdalom akkor jön, amikor még benne vagy – és nem érted, miért nem vagy már önmagad.
Ez a második lépcsőfok: amikor a szeretet már csak eszköz a manipulációhoz.
Innen már nehéz kilépni – de nem lehetetlen. A felismerés, hogy ez a dinamika nem rólad szól, hanem egy torz kapcsolati mintáról, már az első lépés a gyógyulás felé.