Az emberi kapcsolatokat az élet sokszor nehéz döntések elé állítja, mivel a földre született lélek itt tapasztalja meg a lexikális tudását.. Azért vagyunk a világon, hogy a tiszta lélek a tudását a tapasztalatok útján mélyítse, és megértse. Az ego segíti ebben a fejlődésben még abban az esetben is, ha a tudást nem minden esetben az ember számára tetsző módon éri el.

Amikor az ego és a lélek egymást segítik, akkor a dolgaink itt a földi létünk során viszonylag akadálymentesen haladnak. Sajnos nem mindenki, és nem minden területen mondhatja el magáról, hogy ez a fejlődés annyira rugalmas.

Úgy gondoltam, megosztok néhány sort egy privát levélből, amelyből látszódik, hogy a lélek mennyire nehezen tud szabadulni az ego fogságából, ha nem érti mi is a tanulás lényege.

Részlet egy levéből

…Olyan feladat elé állított a sors, amit képtelen vagyok elfogadni, nemhogy feldolgozni, és csendesen kiállni belőle.
A másodperc minden töredékében gyötör a tudat, hogy tehetetlen vagyok a sors kihívásával szemben.
Miért büntet az Isten, ha egyáltalán létezik? Mit vétettem, amivel ennyire magamra haragítottam a sorsom?
Jó embernek tartom magam, aki mindig mások segítségére van.
Miért kaptam egy olyan terhet, amit felemelni sem, nemhogy cipelni tudnék?
Hol van az igazságosság, ami mindig a mércém alappillére?
Miért pont nekem kell megélnem ezt, és miért így, miért ennyire tehetetlenül, és kiszolgáltatottan? Legalább valami reményt láthatnék, hogy a dolgaim rendeződnek, de ez a helyzet úgy takar be, mint egy sűrű köd, mely kiszívja még a maradék életerőt is belőlem. Miért, miért, miért… velem történik ez?
Miért nem jár nekem a boldogság?
Miért nem kaphatom meg, azt, amire vágyom?
Miért csak én vagyok az, akit a sors hátra hagy?…

A tökéletes lélek minden jónak és rossznak a lexikális tudója

aki tanulni jött a világra, hogy megszerezze a valódi tudást, ami csak a tapasztalások útján érhet el. Ebben lesz segítségére az ego.

Az oly sokszor tévesen értelmezett ego, a világ, és nem a lélek törvényeit követi, de ha figyelsz rá, képes leszel egyensúlyt teremteni az életedben.

Az egonak alapvetően nem az a feladata, hogy szembe menjen a lélekkel, hanem az, hogy segítse a döntéseidet. Vannak módszerei, bár kétség kívül nem éppen a megértés, és az elfogadás, empátia, türelem, szelídség, stb… sokkal inkább az „ÉN” akaratának ráerőltetése a környezetre és ha nem vigyázunk, átveszi felettünk a hatalmat, - akaratosság, makacsság, öntörvényűség és még sorolhatnám - különféle formában. Az ego "harmonikus" jelenléte  az élet áramlásában és lendületében segít.

Nehezen viseli, ha nem vesszük őt komolyan. Az ego könnyen a hatalma alá parancsolja a gondolkodást és az érzelmeket, és ha nem figyelünk kellően a jelenlétére a lélek  gyógyszeréből függőség lesz, ami később méreggé válik számodra. Megfelelő adagban gyógyír a lelki sebeidre, de a túladagolása szenvedést okoz. Önmagunk megismerése, feltérképezése segít az egyensúly megtalálásában és megtartásában.

Az ego a lélek harcosa

akit nem legyőzni, hanem megérteni kell. Érted van, ő az aki tapossa az utat neked, ezért a TE felelősséged, hogy miként és milyen csatára szólítod. Ő a törékeny lelked harcos ikertestvére. Ők ketten munkálkodnak az emberi értékeiden és a sorsodon. Ne válaszd el őket egymástól, mindkettő téged segít az utadon, ezért ne kivételezz egyikkel sem. A helyzet majd megmutatja, hogy mikor és melyiket kell szólítanod.

Amikor az ember egy nagyon nehéz tanításon át fejlődik és úgy érzi, hogy a lelke, szíve egy kohóban edződik, olyankor csak arra szabad gondolni, hogy még ezt a napot, vagy percet kibírom, és engedni, hogy a tényleges feldolgozás akkor történjen meg, amikor már képesek vagyunk uralni a szívünk terheit. 

Most és mindörökké 

Az örökké szó jelentését csakis a lélek ismeri, egyedül ő képes átélni, átérezni a valódi értelmét, ezért, hogy a tanulás "fájdalma" elviselhető legyen ne tartson „örökké”, akkor jön segítségére az ego, aki célokat, álmokat, lendületet, kitartást és életerőd ad a lélek tanulási folyamatához.

Az egonak, a végtelenséggel szemben csak egy élet adatott. Neki csak a jelen teremtő pillanata létezik, az ITT és MOST.
Az ego az aki felfogja mit jelent az elmúlás és halál, vagyis ő az aki tudatában van az idő idő fogalmával. és azt  mondja, ez  már túl fájdalmas, nem éri meg, nincs idő beleveszni a tehetetlenség fájdalmába. Bekötözi a szív (ő a spirituális és földi világ kulcsára, a szerepéről egy másik cikkben írok majd ) sebeit, és meggyőzi, hogy ne sírjon olyan dolgok után, aminek nincs „megtérülése…”,