Aria és a Magányos Kutyus

 A tavasz illata már a levegőben incselkedett, amikor Aria, a jóságos boszorkány, egy kert mellett sétált el. A fák friss hajtásai gyengéden hajladoztak a langyos szellőben, és a madarak vidám csivitelése betöltötte a tájat. Mellette hűséges társa Clarissa, a kivételes képességekkel bíró kutya hangtalanul lépdelt, szájában a jutalom sajtos kiflivel, amit egy pillanatra sem tett le a séta során. Clarissa mindig is különleges volt: nemcsak az emberek, hanem az állatok szívét is megérezte.

Egy halk, panaszos nyöszörgés törte meg a tavaszi pillanat zsibongását. A kerítés lécei alatt egy szomorú, barna orr bujkált és szimatolt. Maci, az egyedül maradt kutyus, ott feküdt a kapu mögött, száműzve a világtól. A kerítésen innen ugyan a megújulás energiái melengették a szíveket, de a léceken túl a hideg, fagyos, lelket dermesztő valóság falta magába az életerőt. A léceken át csak a hangok és az illatok tudtak csendesen beosonni, hogy a magára maradt kutyus ne érezze magát annyira egyedül. Az ember aki szeretettel gondoskodott róla nemrég távozott, s Maci nem értette, mi történt, miért nem jött már haza. A napok teltével már csak a végeláthatatlan várakozás és a reménykedés aprócska lángja pislákolt már csak benne.

Clarissa megérezte a kutyus mérhetetlen szomorúságát. Nem ugatott, nem csaholt, csak lehajtotta a fejét, s apró léptekkel közeledett a kerítés felé szájában a sajtos kiflivel. Soha, senkivel nem osztotta meg a kedvenc csemegéjét, és a séta során sem engedte el egy pillanatra sem, de most  egy váratlan dolog történt. A kapuhoz érve kiengedte a szájából a kiflit, és az orrával betolta azt a kapu alatti résen.

Maci nyöszörgő sírása abba maradt és a szimatolása erőteljesebbé vált. Kezdetben nem nyúlt az ajándékához, hiszen nem értette mit is kezdhetne vele. A kapun túlról ő sosem kapott törődést. Minden szeretetet a férfi nyújtotta számára, aki már soha nem fogja azt a kaput kinyitni, de Maci erről mit sem tud, ezért csak vár a kapu előtt türelmesen az esőben, szélben, tűző napon, és hideg éjszakákon át. Abba maradt a szimatolás, a kutyus feltápászkodott és  finoman megfogta a kiflit. Pár pillanatig Maci megfeledkezhetett mögötte álló nyomorúságos napjairól míg vígan csemegézett.

Clarissa boldogan csóválta a farkát, mintha csak azt mondaná: "Nem vagy egyedül." Aria mosolyogva figyelte kettőjük között kibontakozó köteléket. Tudta, hogy a varázslat nem mindig csak a varászigékből áll – néha elég egy kedves gesztus, egy szeretetteljes pillanat, hogy megváltoztasson egy életet. De ekkor valami mélyebb igazságot is felismert: Maci nem csupán egy magára maradt kutya volt. Ő egy küldetéssel érkezett erre a világra. Egy küldetéssel, amely arról szólt, hogy megtanítsa a lelkeket a szív szavára, a rég elfelejtett őszinte szeretetre és az együttérzésre.

Clarissa soha nem adott volna oda senkinek egy falatot sem abból, amit a legjobban szeret. De most mégis megtette, Maci megtanította rá, hogy mit jelent valóban törődni egy másik lénnyel. Ez a kis magára maradt kutyus akkora érző és bátor szívvel bírt, hogy még Clarissáában és megnyitotta a lélek kapuját.

Aria szíve megtelt melegséggel. Tudta, hogy nem hagyhatja Macit a rácsok mögött, és hogy másoknak is meg kell látniuk benne azt a különleges csodát, amit ő már felismert. Tudta, hogy egy olyan gazdát kell találnia, aki megérti, hogy Maci nemcsak egy kutya – hanem egy lélektanító, egy szívből fakadó szeretet hírnöke. Tudta, hogy olyan valakire van szüksége, aki szintén egy kerítés mögötti rideg világból várja a szeretet láthatatlan érintését és olvasva történetét magával viszi ebből erről a fagyos helyről. Aria csillámport fújt egy kívánsággal, amely egy ajándék is egyben a boszorkánytól.

" Te, aki magadhoz veszed ezt a csodálatos, magára hagyott lelket, szeretetet és gondoskodást adsz neki, találjon rád az égiek áldása a jóságodért! Legyen mindez kőbe vésve" -az én ajándékom a számodra, Kedves Idegen!

Maci még nem értette, hogy a világ nem hagyta magára. Lehet még nem tudta, hogy a veszteség után is jöhet új szeretet. De Clarissa érezte és Aria pedig tudta, hogy ez a találkozás csak a kezdete volt egy új törékeny történetnek.